TARTALOM BETÖLTÉSE KÉSZ! MEGNYITÁSHOZ KATT IDE!

Amíg vársz ez is érdekelhet:

Bár a Citroën C6 gyártása már öt éve befejeződött, 2017-ben élőben látni még mindig igazi élmény. Az utakon szinte mindenki udvariasabb lesz körülötte – nem azért, mert ismerik, hanem mert egyszerűen nem tudják hová tenni. A formavilága mintha minden korábbi nagy Citroënből merítene egy kicsit: ott a CX-ből örökölt hosszú ív, a DS-ből átvett elegancia, mégis karakteres, megismételhetetlen egyéniség.

Elölről úgy néz ki, mint egy furcsán bájos cserebogár, oldalról viszont egy igazi, kecses vízi emlős, amire képtelenség megsértődni a mérete miatt. A hátsó részen a homorú hátsó ablak és a kupészerű vonalvezetés mutatja meg, hogy a C6 nem akar beállni a sorba. Tipikusan az az autó, amire inkább azt mondjuk: különleges, nem feltétlenül szép – de az eleganciájához kétség sem férhet.

A lelkesedést viszont gyorsan földre hozza a kulcs: a kor szelleméhez hű, olcsó hatású műanyag darab, gumírozott gombbal, kihajtható pengével – mintha csak egy középkategóriás C4-hez tartozna. Szerencsére az utastér már más szintet képvisel. A vajszínű bőrkárpit és a hatalmas üvegfelületek világos, kellemes teret teremtenek. A hét éves korához és 84 ezer kilométeréhez képest meglepően megkímélt, szinte alig használt benyomást kelt.

Persze vannak apró részletek, amik elárulják az autó korát és történetét: a sikkesen felfelé nyíló ajtózsebek jópofák, de a műszerfal egyes elemei, például a szellőzőrostélyok vagy a középkonzol már akkor is régiesnek számítottak. Ez részben annak tudható be, hogy a C6 túl későn érkezett – a hasonló tanulmányautót már 1999-ben bemutatták, az XM viszont 2000-ben nyugdíjba vonult, a szériaérett C6 pedig csak 2005-re lett kész. Tipikus francia különc sors: a Renault Avantime is késéssel jött, és hasonlóan megosztó belteret kapott.