Amíg vársz ez is érdekelhet:
A Sebring alapkivitelű, kétliteres motorja valóban már álló helyzetben is kihívásokat tartogat: jellemző probléma a hidegindítási nehézség, gyakran a gyújtásrendszer vagy a fojtószelep-szennyeződés miatt. Ez a DOHC soros négyhengeres motor ugyan megbízható alapokon nyugszik, de a teljesítménye (körülbelül 141 lóerő) visszafogott a Sebring Coupé karosszériájához képest, főként, ha kézi váltóval párosítják.
A modell érdekessége, hogy az Eclipse-származás nemcsak a technikában, hanem a menettulajdonságokban is érződik: feszesebb a futómű, mint az amerikai típusoknál megszokott. A japán alkatrészháttér miatt a szervizelés néha meglepően egyszerű (pl. generátor vagy fékcsőcsere), máskor viszont zavaróan specifikus lehet a Mitsubishivel való kompatibilitás miatt.
Chrysler autó mérete és tömege egyértelműen túlnövi a motor képességeit. Bár a 141 lóerő papíron nem hangzik vészesen kevésnek, a valóságban a motor karakterisztikája (lapos nyomatékgörbe, kelletlen pörgés) inkább egy nyugodt, „utazós” vezetési stílust támogat. A gyorsulás 10 másodperc körül van, de mivel a motor nem szereti a fordulatot, és a zajszint is növekszik vele, nem is ösztönöz dinamikus vezetésre.
Az alulmotorizáltság érzete különösen előzéseknél vagy emelkedőn tűnik fel, ahol gyakran vissza kell váltani, hogy érdemi gyorsulást kapjunk. A váltó áttételezése pedig inkább a fogyasztáscsökkentést célozza, nem a rugalmasságot.