Amíg vársz ez is érdekelhet:
A Toyota Yaris motorkínálata teljes egészében átvette az előző modellétől, így a vásárlóknak lehetőségük volt választani két benzin-, egy dízel- és egy hibrid hajtáslánc között.
A 68 lóerős, háromhengeres 1.0 VVTi benzinmotor az alapváltozatot képviselte, sima és mély hangon, de a 98 lóerős 1.33 VVTi helyett egy 1.5 literes, természetes szívású motor került a modellbe, amely 110 lóerőt és 100 lb-ft nyomatékot kínált, míg a hibrid változat 99 lóerőt tudott.
A kezdeteket a 1.0 literes háromhengeres motor képviselte. Az élénk, de nem túl dinamikus motor inkább lassú volt, a 0-100 km/h gyorsulás 15,3 másodpercet vett igénybe, ami azt jelentette, hogy kissé lomha volt, amikor elhagyta a lassú városi forgalmat.
A kisebb benzinmotorok természetes társai a szuperminiknek, így nem meglepő, hogy a Toyota jól ismert 1.33 literes motorja könnyedén beilleszkedett az új Yarisba.
A kompakt négyhengeres motor nem követte a turbófeltöltés divatját, hanem a jól bevált Dual VVT-i változó szelepvezérlő rendszert alkalmazta, amely kisebb belső módosításokat kapott a fogyasztás javítása érdekében.
Ez a motor néha erőtlennek és gyengének tűnt nagyon alacsony fordulatszámon – jelezve a városi takarékosságra irányuló törekvéseket –, de a 4000 rpm-nél elérhető 92 lb-ft nyomatékkal és a 6000 rpm-en elérhető teljes 98 lóerővel végül elég élénken húzott, lehetővé téve a mérsékelt előzést.
A Yaris teljesítménye jobbnak tűnt, amikor a hatfokozatú váltóval pörgették, mint amikor alacsonyabb fordulaton „húzták” benne. A nyomatékos középtartományból való kiszakadás dombon azonnali lendületvesztést eredményezett, amit csak gyors visszaváltással lehetett orvosolni a gyengének tűnő manuális váltóval.