A füves alföldi pusztákon bő táplálékot talált a magyar jószágállomány amíg a buja legelőket fel nem szántották búzaföldnek. Sertéslegelőnek a falu széli gödrök jutottak, kopár szigetekre szorult a juhnyáj, a hegyes vidék jószágállományának a sziklás, kopár hegyhátakon maradt legelő. Megfogyott és leromlott az állatállomány is. A dolgozó parasztok újjáalakították a legelőérdekeltségeket. Az új érdekeltségek tudják, hogy mezőgazdaságunk jobb sorsa nagyrészt a minőségi állattenyésztésen múlik, minőségi állattenyésztés pedig nincs jó legelő nélkül. Bemutatta a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat. Készült a Földművelésügyi Minisztérium részére.