A döntést eredetileg 2021-ig kellett volna meghozni, ám a világ közben teljesen felfordult: jött a pandémia, majd a háb/0/rú, így a kérdés újra és újra lekerült a napirendről. Egy időben még az is felmerült, hogy az Európai Bizottság visszavonja a megszüntetésről szóló korábbi javaslatát.
MAGYARORSZÁG DÖNTÖTT! MUTATJUK A VÉGEREDMÉNYT!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Az Ineos Grenadier és a Toyota Land Cruiser összehasonlítása jól mutatja, hogy a modern terepjárók világában két különböző filozófia találkozik. Bár mindkét modell klasszikus, robusztus felépítésű 4×4-es, a fejlesztési irányuk eltérő: az egyik egy teljesen új, puritán munkagépnek szánt terepjáró, a másik pedig egy legendás modell legújabb generációja, amely igyekszik a hagyományos terepképességeket modern technológiával kombinálni.
A Toyota Land Cruiser története több mint hetvenöt évre nyúlik vissza, és ez idő alatt a modell az egyik legismertebb és legmegbízhatóbb terepjáróvá vált a világon. A legújabb generáció, amelyet sok piacon J250 kóddal jelölnek, a klasszikus modellek stílusához nyúl vissza: szögletes karosszéria, erőteljes vonalak és retro ihletésű részletek jellemzik. Ugyanakkor a modern kor követelményeinek megfelelően fejlett technológiai felszereltséget kapott, például digitális kijelzőket, vezetéstámogató rendszereket és fejlett terepvezérlő elektronikát. A brit piacon például a 2,8 literes négyhengeres turbódízel motorral kínált változat körülbelül 202 lóerőt és 500 Nm nyomatékot ad le, ami egy nyolcfokozatú automata váltón keresztül jut el mind a négy kerékhez. A gyorsulás nem sportautós, de egy ilyen méretű terepjárótól teljesen elfogadható: a 0–100 km/órás sprint nagyjából 11 másodperc körül alakul.
A Grenadier egészen más háttérrel érkezett. Az autót az Ineos fejlesztette azzal a céllal, hogy egy modern, de a klasszikus terepjárók filozófiáját követő járművet hozzon létre. A koncepció egyik alapötlete az volt, hogy sok rajongó hiányolta a régi, egyszerű és rendkívül strapabíró terepjárókat a piacról, ezért egy olyan autót terveztek, amely elsősorban a kemény off-road használatra koncentrál. A modell méreteiben nagyjából a Land Cruiserrel egy kategóriába tartozik, de minden részletében az egyszerűségre és a mechanikus tartósságra helyezi a hangsúlyt. A hajtásról egy háromliteres soros hathengeres turbódízel gondoskodik, amely 249 lóerőt és 550 Nm nyomatékot biztosít, és szintén nyolcfokozatú automata váltóval működik. A motor származik, és simább működésűnek bizonyult, mint a Toyota négyhengeres egysége.
