A ka/erák előtt minden könnyűnek tűnt. F/ört, nevetés, ro/antikus zene. De a kulisszák mögött egy férfi állt, aki egyre gyakrabban kérdezte magától: „Engem látnak… vagy csak a szerepet?” Eleinte még hitt. Abban, hogy valaki tényleg őt választja. Nem a nevet. Nem a múltat. Nem a cím/apokra szabott férfit. A döntések estéjén, amikor választani kellett, már nem szere/emről szólt minden. Hanem túlélésről. Arról, hogy melyik csal/dás f/j kevésbé. Arról, hogy hogyan lehet mél/ósággal lezárni valamit, ami valójában soha nem kezdődött el igazán. MUTATJUK A RÉSZLETEKET!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
–
A viszonylag tisztességes műszaki adatok ellenére az olyan autók, mint a Peugeot Rifter, elkerülhetetlenül azt az érzetet keltik, hogy erősen költségérzékenyen tervezték őket. Ez leginkább az utastérben érhető tetten, ahol a kemény, műanyagos burkolatok dominálnak, és az összhatás kissé olcsónak hat. Ugyanakkor ennek megvan az előnye is: hatalmas belső tér áll rendelkezésre, annyi hellyel és pakolórekesszel, hogy szinte mindennek jut hely – akár még a „konyhai mosogatónak” is, képletes értelemben.
A franciák hosszú múltra tekintenek vissza a furgonalapú családi egyterűek gyártásában, és ennek nagyon is megvan az oka. A dobozszerű arányok és az egyszerű, költséghatékony műszaki megoldások ideálissá teszik ezeket az autókat az aktív, de költségtudatos családok számára. Különösen azok értékelik ezt a koncepciót, akik számára az autó elsősorban eszköz, nem pedig státuszszimbólum: egy praktikus közlekedési eszköz, amely eljuttatja őket A pontból B pontba. Ők jellemzően nem törődnek a prémium márkákhoz kapcsolódó presztízshierarchiával, sokkal inkább a használhatóságot és az ár-érték arányt tartják szem előtt.
