TARTALOM BETÖLTÉSE KÉSZ! MEGNYITÁSHOZ KATT IDE!

Amíg vársz ez is érdekelhet:

A D-Max terepképességeit nem érdemes alábecsülni: az első terepszög 30,5°, a hátsó 24,2°, míg a rámpaszög 22,9°. A gázlómélység eléri a 800 millimétert, ami már elég komoly érték, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ezek nemcsak papíron létező adatok – az Isuzu valóban terepre szánta a gépet. A négykerék-hajtás és a felező egy tekerőkapcsolóval aktiválható: előbbi akár 100 km/h-ig kapcsolható, míg a felezőhöz meg kell állni, és a váltót üresbe kell tenni. Vagyis pillanatok alatt átalakulhat az autó karaktere – civilizált aszfaltrajáróból komoly terepmunkás lesz.

Az automata váltót a japán Aisin szállítja, ami önmagában is egy megnyugtató tény: ez egy sokat használt, megbízható szerkezet. A négyhengeres, 1,9 literes dízel és a több mint kéttonnás tömeg kombinációja ezzel a váltóval 7,5 és 10+ liter közötti fogyasztást produkál – attól függően, mennyire dolgoztatjuk meg az autót. A 76 literes üzemanyagtank tisztességes hatótávot biztosít, viszont a start-stop rendszer működése inkább amolyan… hangulati kérdés. A D-Max legtöbbször inkább úgy dönt, hogy nem állítja le a motort. Talán mert megy a klíma, talán mert hideg van, vagy csak mert „ő most így gondolja helyesnek”. Az 1,9-es dízel tehát gyakran jár – úgy tűnik, az Isuzu szerint ez a világ rendje.

A vezetői környezetben is a funkcionalitás dominál. A műszeregység jól olvasható, az információk világosak és gyorsan értelmezhetők. A fizikailag is masszívnak érződő kapcsolók jól állják a gyűrődést, a kormányról vezérelhető menürendszer egyszerű, még ha a kínált információk mennyisége nem is túl bő. Az aktív biztonsági rendszerek – ha a D-Max épp nem dönt úgy magától, hogy kikapcsolja őket – egy mozdulattal deaktiválhatók, ami terepen kifejezetten hasznos tud lenni.