TARTALOM BETÖLTÉSE KÉSZ! MEGNYITÁSHOZ KATT IDE!

Amíg vársz ez is érdekelhet:

Bár a tesztelt Citroën C3-at nem volt alkalmunk lemérni, vezetés közben úgy viselkedett, mint egy könnyű, kompakt ferdehátú, amely meglepően erős és nyomatékos a méretéhez képest.

Minden kisebb hátrány – mint a súlytöbblet, a csekélyebb csúcsteljesítmény és a kevésbé kedvező tesztkörülmények – ellenére a C3 jobban teljesített gyorsulásban, mint az utoljára hasonló kategóriában tesztelt turbós szupermini, a Suzuki Baleno 1.0T. Gyorsabb volt 0-ról 60 mph-ra, 30-tól 70 mph-ig fokozatokon keresztül, és negyedik fokozatban is jobban gyorsult ugyanazon a szakaszon.

A bőséges nyomatéknak köszönhetően a C3 harmadik fokozatban is képes volt tartani a tempót meredek emelkedőkön, még annak ellenére is, hogy a váltó áttételei hosszabbak az átlagos szuperminiknél.

Nem rövid áttételezéssel éri el ezt a fürgeséget – sőt, a C3 váltója hosszabb fokozatokkal dolgozik, mint a Suzukié, vagy akár más hasonló teljesítményű hatfokozatú versenytársaké.

A C3 ereje inkább az 1.2 literes háromhengeres turbómotor 205 Nm-es (151 lb ft) nyomatékára támaszkodik, ami ugyan egy kis turbólyuk után érkezik, de aztán széles fordulatszám-tartományban megbízható húzóerőt biztosít.

Ahogy az ilyen típusú háromhengeres motoroknál megszokott, alapjáraton kissé darabosan jár, de 1500-as fordulat fölött simábban és élénken pörög fel, sőt, hangzásvilága is kellemes – igazi életvidám francia kisautós karakter, ami tökéletesen illik a C3-hoz.

Kár, hogy ezt az élményt nem támogatja meg egy jobb váltó. Az ötsebességes, bowdenes kézi váltó lötyögős, hosszú úton jár, és gyakran akadozik a fokozatok között – olykor kénytelen az ember visszavenni az előző fokozatba, újra kinyomni a kuplungot, és elölről kezdeni a váltást. Még az olcsóbb szuperminik váltója is lehetne ennél pontosabb és kifinomultabb.