Amíg vársz ez is érdekelhet:
A két elérhető „polgári” motor közül az egyik egy teljesen új fejlesztésű benzines négyhengeres. Ez a dupla megfúvású turbóval lélegeztetett, elektromosan vezérelt szelepvezérlésű, teljes egészében alumíniumból készült blokk csak a nyolcfokozatú ZF automata váltóval kapható – kézi verzióról ne is álmodjunk. A 200 lóerő és az 1750-es fordulaton leadott 330 Nm nyomaték több mint elegendő a bőven 1,4 tonna alatti, tehát meglepően könnyű autó mozgatásához.
A másik friss hajtáslánc egy 2,2 literes dízel, szintén négyhengeres és szintén vadonatúj. Ez az Alfa első teljesen alumíniumból épített dízelmotorja, amely két teljesítményszinten érhető el: 150 és 180 lóerővel. A gyengébbik 380, az erősebbik 450 Nm nyomatékot tud, utóbbi 230 km/órás végsebességet és 7,1-7,2 másodperces gyorsulást ígér százra, míg az alapverzió 220 km/órával megy és 8,2–8,4 másodperc alatt éri el a százat. Nem lenne meglepő, ha a vásárlók döntő többsége – úgy 95 százaléka – ezek közül választana.