Amíg vársz ez is érdekelhet:
Részterhelésnél viszont néha kissé bizonytalan: néha többet ad, mint amit kérnénk, máskor kevesebbet – de ez nagyon enyhe jelenség, épp csak annyi, hogy tudatunkig eljusson.
A nyolcfokozatú automata váltó mozgása szépen illeszkedik a motor karakteréhez, de amint túllépünk egy nyugodt utazótempón, inkább magunk vennénk át az irányítást a kormányoszlopra szerelt váltófülekkel.
Ha ezt megtesszük, az Alfa valóban szárnyal. A 2017-es menetpróbánkon, ideális körülmények között, új gumikon, álló helyzetből négy másodpercen belül érte el a 60 mérföld/órát. Kétirányú átlagként, két személlyel és teljes üzemanyagtartállyal a 4,5 másodperces eredmény is lenyűgöző volt – nem valószínű, hogy a 2024 elején hozzáadott plusz 10 lóerő ezen sokat javítana.
A turbólyuk gyakorlatilag megszűnik 3000/perces fordulat felett, és a V6-os egészen 7300-ig pörög, olyan hanggal, amely simább, mint a V8-asoké, és élvezetesebb, mint a BMW sorhatosaié.
A váltó finomabban működik, mint a legtöbb alternatívában. A Giulia úgy vált fokozatot, mint egy jól hangolt nyomatékváltós automata, és ez talán még előnyére is válik.
A fékezés is kiváló – még kopott P Zero Corsákon és nedves úton is –, bár a fékpedál érzete a megállás pillanatában javulhatna. A kezdeti érzés jó, a lassítóerő erőteljes, legyen szó karbon-kerámia vagy hagyományos tárcsákról, de a teljes megállás után gyakran újra kell igazítani a pedálnyomást, hogy az autó ne kezdjen el előre kúszni.