Amíg vársz ez is érdekelhet:
Egy elsőkerék-meghajtású ferdehátúhoz képest az új Type R meglehetősen elegáns műszaki alapokat kapott.
A motor egy 2,0 literes turbófeltöltéses négyhengeres, amely nagyrészt az előző modell egységére épül, de kapott könnyebb lendkereket, megnövelt légbeömlőt és szabadabb áramlású kipufogórendszert, többek között.
Ez nagyjából az ideális teljesítményszint a brit utakra.
Most 325 lóerőt ad le 6500-as fordulatszámon, a nyomatéka pedig 420 Nm már 2200-as fordulattól (korábban 316 lóerő és 400 Nm volt).
Mindez egy hatfokozatú kézi váltón keresztül jut el az első kerekekhez – akárcsak korábban, ám most átdolgozott váltókulisszával, amely csökkenti a kar oldalirányú elmozdulását fokozatban, és különösen az első fokozatba való visszaváltást teszi könnyebbé. Vagyis azt, ami eddig is nagyon jó volt, még pontosabbá tették. Mechanikus önzáró differenciálmű is van.
325 lóerőt kizárólag az első kerekekre bízni nem kis kihívás, így a futómű megtartotta a kettős tengelyes rugóstagos megoldást, amely csökkenti a kerék középpontja és a kormánycsap vonala közötti távolságot, ezzel mérsékelve a hajtási befolyást a kormányzáson. Hátul többlengőkaros felfüggesztés dolgozik, és adaptív lengéscsillapítók is vannak. Ebből a szempontból ez továbbra is egy analóg, régi vágású forró ferdehátú – de egy olyan iskola tanulója, amelyik már az utolsó tanítási napját éli. Ideje játszani.
Másrészt a megnövelt karosszéria-merevségnek köszönhetően a futómű gyakrabban lehet ideális helyzetben ahhoz, hogy végezze a dolgát – így a Honda egy komfortosabb hangolást kínálhat. Az előző modellnek merevnek kellett lennie ahhoz, hogy hozza azt a precizitást, amit a Honda megálmodott; itt ezt az alapvető merevség biztosítja, ami megnyitja az utat egy lágyabb futómű-hangolás felé.