Amíg vársz ez is érdekelhet:
Mivel minden Niro ugyanarra a platformra épül és külsőre is nagyrészt azonosak, joggal várhatnánk, hogy vezetési élményben is hasonlóak lesznek. Ám ez egyáltalán nem így van, ahogy azt már a teljesítményről szóló részben is láthattuk.
Míg az új Niro EV valóban élvezetes vezetési élményt nyújt – köszönhetően az érzékeny kormányzásnak és a határozott orr-résznek –, addig a hibrid változat inkább csak biztonságosan, de mindenféle izgalom nélkül vezethető. Több a karosszériadőlés, a kormányzás könnyű és többnyire visszajelzésmentes.
Vezetni a Niro-t… rendben van. Az előző generáció legjobb esetben is gyenge volt, és úgy tűnik, az új változat – kereskedelmi sikerét elnézve – valószínűleg nem is igényel sokkal többet. Ugyanakkor az EV6-ban látott dinamikai fejlődés után többre számítottunk.
A kényelem terén is hasonló a helyzet: még a legkisebb kerekekkel is előfordul, hogy a hibrid futóműve keményen üt át a kátyúkon, míg az EV ezeket finomabban kezeli.
Más hibrid crossoverekhez képest viszont a Niro rugózása teljesen rendben van, és jelentősen javult az előző generációhoz képest.
A hangszigetelés viszont nem tartozik a Niro erősségei közé. Az úthang, a felfüggesztés zaja és a szélzaj valamivel erősebben szűrődik be az utastérbe, mint a konkurenseknél – de ez is olyasmi, amihez gyorsan hozzá lehet szokni.
A plug-in hibrid (PHEV) Niro kényelmes és nyugodt – ami sokkal inkább megfelel a várható felhasználási módjának. A tesztautónk magas felszereltségű változat volt, 18 colos alufelnikkel, amelyek kissé pattogósabbá tették a rugózást városi környezetben, de sosem volt zavaró mértékű, és nagyobb sebességnél szépen kisimul a mozgása. Van benne Sport mód is, ami nehezebbé teszi a kormányzást, beindítja a benzinmotort, és a kormány mögötti füleket – amelyeket alapvetően a fékenergia-visszanyerés állítására használunk – váltófülekké alakítja.