Amíg vársz ez is érdekelhet:
Mindkét motorhoz választható a jól ismert hatfokozatú kézi váltó vagy a Quadrifoglióból már ismert, nyolcfokozatú automata ZF – utóbbi finoman kapcsol, gyorsan reagál, de nyomatékvektorozós differenciálműről ezen a szinten ne is álmodjunk, legfeljebb sperrdiffi kerülhet bele. Karbon-kerámia fék?
Szintén csak a csúcsváltozat kiváltsága. Ennek ellenére örülhetünk, hogy a műszaki alapok maradtak: elöl kvázi kettős keresztlengőkaros felfüggesztés dolgozik, minimális utánfutással a finomabb kormányérzet érdekében, hátul masszív alumínium segédkeret tartja a komplex multilink rendszert, amit az Alfa belső nyelvezete „négy és fél lengőkarosnak” nevez. A megoldás alsó háromszög-lengőkart is tartalmaz – innen a „fél”.
Minden kivitelhez jár a könnyű, mégis brutálisan erős szénszálas kardántengely, amely közvetlenül kapcsolja össze a motort a hátsó kerekekkel. Egyébként maga a hajtáslánc, a felfüggesztés, a fékek és a váltó is ki volt állítva az előadóteremben – mintha egy mozgásképtelen szobor volna, mégis szinte életre kel a puszta látványától is.
