Amíg vársz ez is érdekelhet:
A Renault döntése, hogy lecseréli a régi, 2,0 literes, szívó benzinmotorját egy kisebb, turbófeltöltéses egységre, önmagában is jelentősen átalakította volna a Clio RS karakterét – ám az új hajtáslánc kettős tengelykapcsolós automata váltóval együtt radikálisan más jelleget kölcsönöz az autónak.
Alapértelmezett automata módban hajtva a Clio kifejezetten szelíd és simulékony benyomást kelt, olyan, mint bármely más modern automata kompakt – teljesen szándékosan, természetesen.
Ha viszont provokáljuk, a Clio még mindig képes vadulni egy kicsit
A Renault RS Drive rendszer gombját megnyomva érhetőek el az élénkebb Sport és Race üzemmódok, ám ez a kettős megközelítés problémákat vet fel.
Elsőként: bármennyire civilizált is az új Clio RS, a korábbi modell játékos, huncut karakterét szinte teljesen kivesézték belőle. A korábbi generációban örömöt jelentett gyorsan váltogatni, elkapni a zöldet, kihasználni egy nyíló rést vagy elcsípni a vacsorát – ez az interakció, még kézi módban is, most kevésbé izgalmas.
Másodszor: a Clio RS egyszerűen nem elég gyors, vagy legalábbis nem elég gyakran az. Az évek során nőtt a mérete és tömege – a felszereltséggel együtt – és mostanra már túlságosan is „nagyra nőtt”, hogy igazán élénknek érezzük. Bár rendelkezik rajtautomatika (launch control) funkcióval, így is csaknem fél másodperccel lassabb 0–100 km/h-n, mint a Ford Fiesta ST – és ez még csak a jéghegy csúcsa.
Az igazán beszédes adatok a fokozatban mért gyorsulások:
3. fokozat, 40–60 mph (64–96 km/h): Clio 0,7 mp-vel lassabb
4. fokozat, 50–70 mph (80–112 km/h): Clio 1,4 mp-vel lassabb
Pont azokban a szituációkban nem tudja megadni azt a „hirtelen fellépő gyorsulási lökést”, amire egy sportos kisautó vásárlója vágyik.
Nem állítjuk, hogy a Clio RS ne lenne élvezetes néha – a motor 6500/perces fordulatszám közelében még mindig tud örömöt okozni –, de az automata váltó ilyenkor is inkább hátráltató tényező, mint élményfokozó társ.
