Amíg vársz ez is érdekelhet:
Elsőre talán nem tűnik fel, de egy 13 másodpercen belüli 0–96 km/h-s gyorsulási idő – ahogy azt az i10 produkálta – még 2020-ban is igen jó teljesítménynek számít egy A-szegmensbeli városi kisautótól.
A kis Hyundai már régóta erősebb volt a közvetlen versenytársainál, és ez a tulajdonsága a négyhengeres, magasabb felszereltségű változatok egyik állandó vonzereje maradt. Manapság azonban, hogy már turbós és hibrid hajtású konkurensek is megjelentek a kategóriában, az i10 kellemesen határozott vezethetősége már nem tűnik annyira egyedinek – de továbbra is egyértelmű erősségnek számít.
Egyenes vonalú gyorsulása inkább egy kisautóéhoz (B-szegmens) hasonlít, mintsem egy tipikus városi miniautóéhoz, és a kezelhetősége is egy nagyobb autó érzetét kelti: stabil, ugyanakkor fürge.
Matt Prior
Főszerkesztő
Az 1,2 literes motor nem húz olyan alacsony fordulatról, mint egy turbós háromhengeres alternatíva, de mégis nyomatékosnak érződik már alacsony fordulatszámon is, és gond nélkül mozgatja az alig egytonnás autót. Ráadásul járáskultúrája is finomabb, mint amit a kategóriában megszokott háromhengeres motorok nyújtanak, és a teljesítményleadása is lineárisabb a sok kis turbómotorhoz képest – ami sokak számára szimpatikus lehet.
Mivel néhány versenytárs akár 25%-kal kevesebb nyomatékkal rendelkezik, a kisautók és a valódi kisautók közötti különbség az úton gyakran érezhető. Egyes városi modelleknek komoly gondot okoz az is, hogy 60-70 km/h fölé gyorsuljanak magabiztosan. Az i10 viszont ezt a szakadékot szinte teljesen eltünteti – a legtöbb közlekedési helyzetben elegendő dinamikát kínál. Nem kifejezetten erőteljes, de épp eléggé az ahhoz, hogy elérje az országúti sebességhatárokat anélkül, hogy minden fokozatban le kéne forgatni a pirosig, vagy hogy úgy éreznénk, feltartjuk a forgalmat.
Egy nyomvályús országúton valószínűleg ritkán gondolunk majd előzésre, de lassabb járműveket, mint például traktorokat vagy teherautókat, kis odafigyeléssel könnyedén megelőzhetünk. A motor 5000-es fordulatig pörgethető anélkül, hogy hangossá vagy nyerssé válna, de ezen túl már kevésbé kifinomult – talán az új, WLTP-kompatibilis elektronikus károsanyag-szabályozás miatt, amely nem jellemezte a korábbi, finomabban pörgő i10-eseket, holott azok elvileg ugyanazzal a motorral futottak.
Az ötsebességes kézi váltó kapcsolási minősége könnyed és kellemes, a fékteljesítmény (a csúcsmodell 16 colos könnyűfém kerekein) pedig elég erős, a fékpedál jól adagolható, progresszív.
Összességében tehát az i10 teljesítménye osztályon belül igen erősnek számít – még ha nem is érdemli ki azt a kiemelkedő elismerést, amit a korábbi generációk kaptak.
