Amíg vársz ez is érdekelhet:
A Hyundai i30 turbófeltöltős benzinmotorjával kapcsolatban a fő cél nyilvánvalóan kettős: több csúcsnyomaték az alacsony, könnyen hozzáférhető tartományban, valamint az erőforrás hatékonyságának megfelelő javítása. Mindkét szempontból az egység egy közepes teljesítményt képvisel.
A motor alapvető viselkedése, legalábbis ami a hallható hangokat illeti, általában dicséretes. A vastag váltókar és kuplungpedál segítségével a normál haladás megbízható, ártalmatlan módon zajlik. A motor működése érzékelhető a kabinban, de elnyomva annyira, hogy szinte lehetetlen azonnal megállapítani, hogy benzin- vagy dízelmotor hajtja-e.
A határértéken alulkormányzottság van – sok – és szinte semmit sem lehet tenni ellene.
A teljesítmény, amit kínál, alig ad iránymutatást: a 178 lb-ft nyomaték, amely 1500 rpm-től áll rendelkezésre, egyértelműen a motor fő hajtóereje, minden kemikát már 4000 rpm előtt elvégez.
Bármelyik következő ipari érzés úgy tűnik, mint egy utólagos gondolat a modern dízelmotor stílusában, mivel a motor elég korlátozottnak érződik a csúcs teljesítmény 6000 rpm-es megjelenésével, és az ember azt kérdezi, vajon a Hyundai arra számít-e, hogy vásárlóik szinte sosem találkoznak az általuk kifizetett teljesítménnyel.
Van elég kedvező energia alacsony fordulatszámon ahhoz, hogy elfedje ezt a későbbi törést, de a 9,2 másodperces állítást 62 mph-ra való gyorsulásról egyértelműen nem sikerül lendületesen megvalósítani.
A tesztelt Tourer 9,5 másodperces 60 mph-ra való gyorsulása épp elég fürge ahhoz, hogy elhárítson bármilyen valódi lustaságra tett vádat, de egyúttal túl járókelő ahhoz, hogy elutasítsa azt a gondolatot, hogy például egy Seat Leon ST, amely az ugyanilyen 1,4 literes EcoTSI motorral van felszerelve, sokkal konzisztensabban és gyorsabban vihetne előre.
A versenytársak alaposabb vizsgálata sem tesz jót a T-GDi motornak: a legtöbb mainstream rivális benzines motorja – mindegyik turbóval ellátva – sokkal jobban, élesebben, szabadabban dolgozik magasabb fordulatszámon.
