Amíg vársz ez is érdekelhet:
A C-HR annyira izgalmas vezetni, mint amennyire látványos a formája? Ez már kevésbé egyértelmű.
A C-HR hajtáslánca – az Atkinson-ciklusú benzinmotor és a villanymotor együttese – a Toyota legfrissebb hibrid rendszerének része, amely a korábbiaknál könnyebb, élénkebb, erősebb és hatékonyabb lett, CO₂-kibocsátása akár 110 g/km is lehet.
A hibrid rendszer erőssége továbbra is a simaság és a takarékosság, nem pedig a középtartománybeli nyomatékosság, ami a dízel crossoverek fő ismérve szokott lenni.
A belső égésű motor kétféle hengerűrtartalommal választható: 1,8 és 2,0 literes kivitelben. Az 1,8-as változat 121 lóerős rendszerteljesítményt kínál egy 53 kW-os villanymotor segítségével. A nagyobb, 2,0 literes motorhoz egy erősebb, 80 kW-os elektromos egység társul, így a teljesítmény 181 lóerőre nő. Nyomatékban is többet ad (140 Nm a kisebb 105 Nm-ével szemben), igaz, ezt 4400-as fordulaton adja le.
A Toyota Priusszal megegyezően a C-HR is az első kerekeit hajtja a jól ismert Hybrid Synergy Drive rendszeren keresztül. Ez gyakorlatilag egy fokozatmentes (CVT) váltó, de nem hagyományos szíjas megoldással, hanem bolygóműves áttétellel hangolja össze a villanymotor és a benzinmotor teljesítményét.
A C-HR a Toyota új TNGA moduláris padlólemezének GA-C változatára épül – akárcsak a Prius –, és MacPherson első, valamint kettős keresztlengőkaros hátsó felfüggesztést használ. A tengelytávja valamivel rövidebb, a nyomtávjai pedig szélesebbek a Priusénál. A Toyota szerint ez az alap biztosítja, hogy a C-HR súlypontja alacsonyabb legyen, mint bármely közvetlen vetélytársáé.
