Amíg vársz ez is érdekelhet:
Ahogy belépsz, könnyen azt hihetnéd, hogy az Inster egy SUV: a homorú tetővonal bőséges fejtérrel szolgál elöl és hátul is, míg a hátsó lábtér gyakorlatilag limuzinokat idéz.
A karosszéria szűkös szélességét viszont nem lehet nem észrevenni, így a magasabb és széles vállú utasok elöl talán nem találják majd túl tágasnak.
A tesztautóban a „String Garnish” nevű megoldás is helyet kapott. A név kissé komolytalan, de valójában némi rugalmas zsinór az ajtókon, amelyekkel kisebb tárgyakat lehet biztonságosan rögzíteni – vagy akár gitárszerűen pengetni, ha úgy adódik.
Az ülőlapok sekélyek, a háttámlákból hiányzik némi deréktámasz, de a fix könyöklő némi kényelmet nyújt, alatta pedig praktikus pohártartók találhatók.
A bőkezű utastér-csomagtér arány miatt a csomagtartó alapesetben csak 280 literes, de a két hátsó ülés külön-külön előrecsúsztatható, így növelhető a raktér. Sőt, az első ülések is lehajthatók, így hosszabb tárgyakat is szállíthatunk – vagy akár lepihenhetünk.
A 10,25 colos érintőképernyős infotainment rendszer kellően könnyen kezelhető, de nem olyan intuitív, mint az 5-ös modell Google-alapú megoldása.
Ráadásul kissé lassan reagál a parancsokra, és az Apple CarPlay, valamint az Android Auto használatához is kábeles csatlakozás szükséges.
A digitális műszeregység látványos grafikával és testreszabhatósággal bír. És a mai, érintőképernyőkkel túlzsúfolt autók világában üdítő élmény belépni egy kis elektromos autóba, ahol nagy, tapintható, fizikai gombok fogadnak.
Nem kell levenned a szemed az útról, ha például a ventilátor sebességét vagy a hőmérsékletet szeretnéd módosítani, és az érintőképernyő alatti gombsor is segít gyorsan váltogatni a funkciók között menet közben.
Az ajtókon, a műszerfalon és a lábtér alsó részein található műanyag lehet, hogy kissé olcsónak hat, de van egyfajta masszív érzetük, ami jól illik az Inster karakteréhez, és több érintkezési ponton található szövetszerű anyag prémium hatást kelt.
