Amíg vársz ez is érdekelhet:
Az, hogy mennyire gyors az Octa, részben attól is függ, milyen gumikat választasz hozzá.
A gyári 0-60 mph-s (0-97 km/h) gyorsulás 3,8 másodpercre van megadva, amit a gyári, útra készen szerelt Michelin abroncsokon mértek – és valószínűleg egy könnyített autóval, azaz pótkerék és kevés üzemanyag nélkül. A mi tesztautónk, amelyen a kissé „tüskés” BF Goodrich gumik voltak, amelyek nagyobb forgó tömeget jelentenek, továbbá egy teljes tank és a pótkerék is benne volt (ez összesen körülbelül 130 kg plusz súlyt jelent), 4,6 másodperc alatt ért el 60 mph-t, és 10,1 másodperc alatt 100 mph-t (161 km/h).
Éles helyzetben vezettem az autót a nemzetközi sajtóbemutatóján Dél-Afrikában. Ha valaha is arra kényszerülsz, hogy 85 mph-val (137 km/h) száguldj egy hullámos, murvás úton, hidd el, simán meg fogod úszni.
Ez valamivel lassabb a gyári adatnál, de érthető módon, és így is figyelemre méltó teljesítmény. Fontos megjegyezni, hogy az Octa szerepében a Defender nem csökkentette terepképességeit, sőt, inkább növelte azokat. Érdekesség, hogy ebben a specifikációban az Octa még mindig gyorsabb 100 mph-ig, mint a 2015-ben tesztelt vad Range Rover Sport SVR – ami talán az egyik legközelebb álló Land Rover által épített szuperlimuzin.
A V8 teljesítményével sincs gond. Élvezetesen közvetlen és lineáris a gázreakciója, és bár vannak, akik hangosabb, még rortyabb kipufogóhangot várnának (ahogy a Sport SVR-nél, amit messziről lehetett hallani a nyitott szelepekkel), az Octa visszafogottabb morgása is megvan a maga varázsa.
A ZF váltóval párosítva finoman adagolja az erejét, és összességében kiváló partner, különösen a váltási stratégia okos beállítása miatt, amely szinte mindig a megfelelő módon reagál – legyen szó városi sétáról vagy egy dinamikus előzésről országúton, amikor az Octa karosszériája is egy kicsit „leül”.
