Amíg vársz ez is érdekelhet:
Az alapfelszereltségű „2” modell könnyűfém felnikkel, légkondicionálóval, elektromosan állítható és fűthető tükrökkel, 8 colos érintőképernyős infotainment rendszerrel (navigációval, Apple CarPlay és Android Auto kompatibilitással), valamint tolatókamerával érkezik. A „3” szintű modell már vezeték nélküli telefontöltést, elektromosan behajtható tükröket, LED-es fényszórókat, fűtött első üléseket és kormánykereket is tartalmaz. A sportos GT-Line és GT-Line S változatok látványosabb megjelenésűek, az utóbbi esetében pedig a nagyobb motor, holttérfigyelő rendszer és elektromos napfénytető is elérhető.
Bár mérete nem nőtt jelentősen az előző generációhoz képest, a tengelytávot meghosszabbították, a túlnyúlásokat pedig csökkentették, így a Picanto dinamikusabb megjelenésű lett, és kisebb fordulókört kínál. A kormányzás gyors és jól súlyozott, emiatt vezetési élmény szempontjából is élvezetes autó. A hosszabb tengelytáv jobb rugózást eredményez, így a Picanto méretéhez képest kényelmesebben veszi az úthibákat, bár élesebb bukkanóknál a hátsó futómű hajlamos pattogni. Városi környezetben jól teljesít a rosszabb minőségű utakon is.
A 61 lóerős motor elég rugalmas, hogy lépést tartson a forgalommal, a váltó pedig pontos, bár a rövid áttételezés miatt gyakran kell kapcsolni. Autópályán hallható a kis motor zümmögése, illetve némi menetzaj is bejut az utastérbe.
A gyorsulás szempontjából a 61 lóerős 1,0 literes Picanto 15,4 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/h-ra (automata esetén 18,2 másodperc), míg a 76 lóerős 1,2 literes motor ezt 13,1 másodpercre csökkenti (automata esetén 16,5 másodperc). Aki ennél gyorsabbat szeretne, annak a Hyundai i10 turbós változata lehet alternatíva, amely valamivel 10 másodperc felett gyorsul százra. Egyik Picanto sem éri el a 160 km/h-t, a legerősebb változat 158 km/h-val, a gyengébbik 145 km/h-val tetőzik, ami bőven elég a brit közutakra, legfeljebb a német autópályákon lehetne érdekes.
