A második kör végén három páros maradt a zsűri előtt: Gáspár Bea és Peter Srámek, Gajdos Tamás és Gallusz Niki, valamint Lakatos Laci és Tolvai Reni. A zsűri végül Gáspár Beáékat mentette meg, a másik két duó sorsa pedig a nézők kezébe került. Egyperces villámszavazás döntött – idegtépő másodpercek, visszaszámlálás, feszültségtől vibráló stúdió. Végül Lakatos Laciék kapták a több voksot, így Gajdos Tamás és Gallusz Niki számára véget ért a verseny. Pedig ők már harmadszor kerültek veszélyzónába, és eddig mindig visszakapaszkodtak. Most azonban elfogyott a csoda.
És itt r0bbant a b0mba! MUTATJUK!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez a motor, bár teljesítmény szempontjából szerény volt, rendkívül takarékos volt és egyszerű felépítésű, így kevés alkatrész volt benne, ami elromolhatott. A léghűtésnek köszönhetően nem volt szükség bonyolult hűtőrendszerre, és a motor „gumihuzatú” (air-cooled) kialakítása miatt könnyen hidegindítás után is működött, ami akkoriban különösen fontos volt. A 2CV futóművét a különösen puha rugózás jellemezte, ami olyan kényelmes utazást biztosított egyenetlen vidéki utakon, amit akkoriban kevés autó tudott. A rugózás olyan jó volt, hogy sokan úgy jellemezték, mintha a kocsi „melengette” volna az utasokat a rossz utakon is – ez az érzés ma is az egyik legendás tulajdonsága a 2CV-nek.
Amikor valaki ma használt 2CV-t vásárol, egészen más mentalitással kell közelítenie, mint ahogy egy modern autóhoz viszonyulna. Ez nem egy gyors, csendes, kényelmes utazást ígérő jármű, hanem egy karakteres, egyszerű, alapvetően retró élményautó. A vezetése „más dimenzió” – a teljesítménye szerény, a zajszint magasan van, és a modern balesetvédelmi technikák gyakorlatilag hiányoznak belőle. Azonban éppen ez a „személyiség” az, ami sok rajongó szerint a 2CV-t olyan szerethetővé teszi: minden kilométer egyfajta időutazás, és minden találkozás egy másik 2CV-s rajongóval rögtön beszélgetést indít.
Az 1948 és 1990 közötti 2CV-k közül a legtöbb ma már veterán vagy klasszikus járműként él – azok, amelyek még üzembiztosak és közútra alkalmasak, gyakran klubok és közösségek tagjaihoz tartoznak, mint például a 2CVGB vagy a Citroën Car Club, ahol a tulajdonosok megosztják egymással az élményeiket, tanácsaikat és segítséget nyújtanak egymásnak a karbantartásban vagy restaurálásban.
A 2CV-k vásárlásakor az egyik legfontosabb tényező a rozsda. A típus egyik leggyakoribb gyengesége a korrózió, különösen a váz, az alváz és az alsó karosszéria részek esetében. Sok példány már több évtizedet töltött hideg, nedves környezetben, sós utakon vagy fedetlen tárolókban, így a vas-oxidáció könnyen előrehaladott állapotú lehet. Az alapos vizsgálat ezért elengedhetetlen – egy rossz állapotú, súlyosan rozsdás példány restaurálása jelentős költséggel járhat, ami akár meghaladhatja a jármű értékét.
